kiült kanapé

Amit azonnal a kanapé karfájának döntöttem, és becsavartam magam a kék pamut anyagba. Töltöttem magamnak és a másiknak is kólát, majd az egyik zacskót kinyitottam és magamhoz vettem, hogy még véletlen se érjen a kezem James-hez.

A blogon azáltalam írt Twilight fanfiction lesz egyelőre olvasható... Később még meglátom, milyen Twilightos dolgok kerülnek majd fel...

A szobában egy hatalmas szekrénysor, egy franciaágy, egy kisebb kanapé, egy tévé és egy kis dohányzóasztal volt. A falak narancssárgán díszelegtek, és az egész szobának egy kellemes beütése volt, megtartva a meleg színek harmóniáját. ... Aztán elnéze

Aztán egyszer ismét felkapaszkodott rá, s mikor kiült a pánik az arcára, leesett neki, hogy hopp, ez most nem meleg, akkor szabad a pálya - ekkor épp kivételesen nem sütöttem semmit - azóta ismét tekerget.

A döbbenet kiült az arcára. ... Amint lefőtt a tea, töltöttem magamnak egy bögrébe és letelepedtem a kanapé szélére. Megkerestem az irányítót, persze rajta ültem. Amint megvolt bekapcsoltam. Néztem egy kicsit a tv-t. Nem sokkal később felmentem Lizhe

Ezután kibontotta a bort, majd egy doboz cigi kíséretében kiült az ablakba. Mikor már kellőképp mámorosnak érezte magát, azaz a bor elfogyasztása után, feltápászkodott az ablakból és átment Tomhoz. Kopogás nélkül nyitott be hozzá. ... Aztán gondoltak

Bár próbálta nem ki mutatni a fájdalmat , az arcára még is kiült a fájdalom , amit az átváltozás kínjai okoznak . ... A kanapé felé indult , amin mi ücsörögtünk . Bella szíve hirtelen gyorsabban kezdett verni , és zihálva vette a levegőt . Kicsit hát

A vállára tettem a kezem. A döbbenet kiült az arcára, a szeme azonban továbbra is csukva maradt. Nem tudtam eldönteni, hogy megérezte-e az érintésem. Nem mozdult. Egy millimétert sem. Visszahúztam a karom. Szemügyre szerettem volna venni az arcát.

Miután lezuhanyzott és felöltözött, kiült hozzám a nappaliba, a kanapé másik végére és engem nézett.-Attól, hogy bámulsz, nem kizárt, hogy később se történik meg. - nevettem, továbbra is a TV-t figyelve Ekkor lassan elfordult és a padlót kezdte fürké

Nem tehettem róla, de az arcomra kiült egy önelégült vigyor, amit annak tudtam be, hogy úgyis én fogok nyerni, ugyanis kizárt, hogy Edward huszonhat perc alatt odaérjen az étteremhez. Igaz, hogy hátborzongatóan jól vezet, de az idővel még neki is van